A lapos talp, a lábboltozat hiánya szinte népbetegség méreteit ölti. A lúdtalp, bokasüllyedés az egy esetek részében harántirányban bontja meg a test statikai helyzetét, elindít egy folyamatot, mely az évek során a legkülönfélébb panaszokat okozza. Az újszülött boltozata még kialakulatlan van, ezért fontos, hogy már csecsemőkorban adjunk lehetőséget arra, hogy a gyermekünk alsó végtagjait szabadon mozgathassa. A veleszületett talpi fogóreflexét kihasználva – mezítláb hagyva a babát – éljünk a megelőzés lehetőségével. Fontos, hogy a kezdetleges kúszó-mászó periódust igyekezzünk minél hosszabbra nyújtani, mivel a mozgásfejlődésének ezen szakasza előfutára a járásnak. A kellő módon kialakított, megerősített izomzattal felvértezett gyermek könnyebben tud lábra állni. A talp egészséges hosszanti és harántboltozata biztosítja a járás rugalmasságát, gördülékenységét, a talp folyamatos teherbírását. A jól előkészített láb, melyeket kellően megerősített a sok mezítláb járás, sokkal jobban viseli majd a terheket. Az élet korai szakaszában végzett „felkészítő” munka a későbbi életminőség alakulására is pozitívan hat. A talp boltozata, egészséges formája fokozatosan alakul ki kb. 5-6 éves korra. Ekkorra tűnik el a „babatalp”.
A láb szerkezetéről tudni kell, hogy normális esetben 3 ponton támaszkodik a talajon: a sarokcsonton, valamint a nagy-, és a kis-lábujj tövénél levő láb-középső csontok fejecsein. Ezeket a csontokat boltozatos, hídszerű szerkezet köti össze, amely segít a láb hirtelen, lökésszerű megterhelését tompítani. Ez a szerkezet a járás és az állás hatására gyermekkorban alakul ki, amit az aktív izomműködés és erős szalagok tartanak boltozatos formában. Gyermekkorban a lúdtalp kialakulását elősegíti a rossz cipő viselése is, amely a sarkot nem tartja megfelelő helyzetben. Ha nem alakul ki a boltozat, a sarok befelé fordul, ekkor beszélünk lúdtalpas kisgyerekről. Gyermekkorban legfontosabb a prevenció, a megelőzés. Nagyon hasznos a rendszeres lábtorna.